A svájci világbajnokság kérdése az volt, ki állítja meg az évek óta veretlen magyar csodacsapatot. Az Aranycsapat rekordok sorát állította fel, és az 1954-es vébé végig Puskásékról szólt, de a döntőben az esélytelen német csapat legyőzte őket 3-2-r
Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014
Az Aranycsapat 1952 olimpiai bajnokaként bő egy hónappal a világbajnokság előtt egy Anglia elleni 7-1-gyel (a 6-3 visszavágójával) jelezte, mire lehet számítani tőle, a vébé előtt a szakértők egyetértettek abban, hogy kizárólag a kétszeres bajnok Uruguay, esetleg Brazília, vagy az újra rajthoz álló Ausztria állíthatja meg a magyarokat.
A svájci világbajnokság 14 helyére (a címvédő és a házigazda alanyi jogon résztvevő volt) 45 ország nevezett, Európa 11 helyet kapott, Amerika kettőt, Ázsia egyet, az egyetlen afrikai indulót (Egyiptom) egy európai csoportba sorolták Izraellel együtt. A selejtezők legnagyobb meglepetése Spanyolország kiesése volt, a török válogatott a spanyolok kiütésével egyből kiemelt is lett. Az Aranycsapatnak Lengyelországgal kellett volna selejtezőt játszania, de a lengyelek nem álltak ki. A sokat kritizált (és soha többet nem alkalmazott) lebonyolítás értelmében mind a négy csoportban a két kiemelt egy-egy meccset játszott a két nem kiemelt csapattal, így alakult ki a végső sorrend. Már a csoportkörben voltak meglepetések, a kétszeres vb-győztes olasz válogatott (Czeizler Lajos irányításával) kétszer is kikapott a catenacciót feltaláló Karl Rappan svájci válogatottjától. Mellettük a jugoszlávok és a németek jutottak tovább nem kiemelt csapatként. Utóbbinál Sepp Herberger szövetségi kapitány tudta, hogy elég Törökországot legyőzniük, így a magyarok ellen egy gyengébb csapatot játszatott, az Aranycsapat pedig 8-3-ra legyőzte őket.
Az Aranycsapat az egyetlen, többé-kevésbé hitelesnek mondható mérőrendszer, az Élő-pontrendszer szerint minden idők legjobb futballcsapata volt. 1954. június 30-án 2166 ponttal állt a világranglista élén, ezt azóta csak a 62-es brazil válogatott tudta megközelíteni. Az Aranycsapat 1950. június 4-től 31 meccsen maradt veretlen, a berni vereség után még további csaknem két évig nem kapott ki (összesen 42 győzelem, 7 döntetlen 1956 februárjáig). A magyar válogatott négy évig és egy hónapig tartó veretlensége megdönthetetlennek tűnik. Az Aranycsapat tette le annak a 4-2-4-es formációnak az alapját, amit aztán később a brazilok fejlesztettek tökélyre WM-szisztéma néven.
Werner Liebrich szétrúgta Puskás Ferenc bokáját, Öcsi egészen a döntőig egy meccset sem játszott. A franciák kárára a jugoszlávok mentek tovább, az ő erejükről sokat elmond, hogy a brazilokkal is döntetlent játszottak.
A negyeddöntőkben játszották a világbajnokságok történetének legtöbb gólt hozó meccsét (az 1954-es torna öt feletti meccsenkénti átlaggal a gólokban leggazdagabb vébé volt), a házigazda Svájc 19 perc alatt hármat vágott, de a szünet előtt egy tízperces szakaszban öt gólt kapott Ausztriától, végül 7-5-tel az osztrákok mentek az elődöntőbe. A két nem kiemelt csatáján a németek legyőzték a kiváló jugoszláv válogatottat, a címvédő Uruguay pedig Angliát ütötte ki. Utóbbi meccsen sokáig fennálló rekord született, hiszen mindkét csapatban játszott egy-egy 40 év feletti klasszis: Varela és Stanley Matthews (akkor még nem Sir).
A Brazília-Magyarország negyeddöntő a vébék történetének egyik legdurvább meccsét hozta. A berni csatában a magyarok Hidegkuti és Kocsis góljaival már a 7. percben 2-0-ra vezettek, amit a brazilok igen sportszerűtlenül viseltek. A folyamatos rugdosódást Bozsik a 71. percig bírta, a kiosztott pofon után a magyar fedezet és a brazil Nilton Santos is mehetett az öltözőbe. A brazilok végig ott loholtak a magyar nyomában, Lantos gólja után is visszajöttek a meccsbe, a győzelmet végül a torna későbbi gólkirálya, Kocsis biztosította be (4-2).
A meccs nem ért véget a pályán, a brazilok verekedést provokáltak az öltözőfolyosón, üvegekkel dobálták a magyar csapat játékosait. Tóth Mihálynak betört a feje, a verekedés után nem volt az öltözőben magyar játékos, aki ne lett volna többé-kevésbé sérült, pedig az elődöntőben az Uruguay-Magyarország futballtörténelmi rangadó következett.
A berni döntőn Puskás (aki Czibor szerint a guruló labdába nem is tudott belerúgni sérülése miatt) játszani akart, és a csapatvezetés is úgy gondolta, neki kell átvennie a világbajnoki trófeát, hiszen az szóba sem került, hogy a csoportban 8-3-ra legyőzött németek gondot okozhatnak. A zseniális kapitány, Sebes Gusztáv néhány furcsa taktikai húzást talált ki a döntőre, az Uruguay ellen parádézó szélsőpárosból az élete formájában futballozó Budait nem játszatta, Czibort átvitte a jobb oldalra, és bekerült a csapatba az a Tóth Mihály, aki Sebes rokona volt. A döntőt felázott talajon, esőben rendezték, ez a németeknek kedvezett (csak Fritz Walter-időjárásnak nevezték), különösen azért, mert Adi Dasler egy újfajta, cserélhető stoplit talált fel, ami jobban tapadt a nehéz talajon. A magyar válogatott gyorsan kétgólos előnyt szerzett, de a fáradt csapat ellen a németek egyenlítettek. A győztes góljuk egyértelműen szabálytalan volt, a lefújás előtt nem sokkal pedig Puskás lőtt gólt, amit les miatt nem adtak meg. Egy 2002-es dokumentumfilmben egy német cserejátékos elmondta, hogy vonalban ült, és nem volt lesen Puskás, de ez már igen keveset számított 48 évvel a döntő után. A német csapat öltözőjében a mérkőzés után injekciós tűket találtak, a játékosok C-vitamin injekciókat kaptak (a vébé után a komplett keretet sárgaság döntötte le a lábáról), és néhány elvadult pletyka még Sebes Gusztávot is látni vélte egy új Mercedes vezetőülésében a világbajnokság után. (Bővebben az NST vonatkozó posztjában)
A mérkőzés nem is okozott csalódást: a magas színvonalú, sportszerű összecsapáson a jól kezdő magyarok kétgólos előnyét a lefújás előtt kiegyenlítette Uruguay, de a hosszabbításban az Aranyfejnek (Cabeza d'Oro) becézett Kocsis bebólintotta a magyarokat a döntőbe. A mérkőzésről szóló tudósítások mind kiemelték, hogy a világ két legjobb csapata hozta, amit várni lehetett, az egymást tisztelő ellenfelek csúcsfutballt játszottak.
Az uruguayiak nem rugdosódtak, de a brazilok elleni verekedés és a világ második legjobb csapata elleni kiélezett meccs sokat kivett az Aranycsapatból, míg a németek a jugoszlávok kiverése után az elődöntőben Ausztriát lépték le 6-1-re. Puskás bokája még messze volt a tökéletestől, de a magyar csapat kifacsartan, tartalékosan is a döntő favoritjának számított, senki nem gondolta, hogy Németország szakítja meg a 31 meccses veretlenségi sorozatot.
A 3-2-es vereség után úgy kellett hazacsempészni a játékosokat, akiket leszedtek a vonatról, és kocsival juttattak vissza Budapestre, mert tartottak a feldühödött tömeg haragjától. Az Aranycsapat másfél évvel később megszűnt, Puskás, Kocsis és Czibor Spanyolországba ment, Zakariást eltiltották, és bár a következő időszakban még hozott szép győzelmeket a csapat, a mítosz megszűnt, az eredmények lassan elmaradtak.
Németország első világbajnoki győzelme abból a szempontból is óriási fegyvertény, hogy a játékosok papíron mind amatőrök voltak. A német válogatott berni döntővel kezdte el megalapozni hírnevét, a Berni csodáról film is készült, a német csapat tagjai hősök lettek.
(Borítókép: Getty Images Hungary / Index)