Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014

A franciaországi világbajnokságra tovább növelték a létszámot, hosszas viták után 32 csapat juthatott a döntőbe, így a lebonyolításnak is változnia kellett: csak a csoportok első két helyezettje jutott a nyolcaddöntőbe.

A mára csak rossz emléknek számító aranygól is Franciaországban mutatkozott be vb-n - Lauren Blanc lőtte az elsőt Paraguaynak -, két tornát élt meg, mire az illetékesek is belátták, hogy rossz. A magyar televíziós közvetítésben mókás pillanatokat okozott egy új szokás: a negyedik játékvezető itt jelezte először egy táblával, hány perc lesz a hosszabbítás, amiről nem mindenkit tájékoztattak.

168 csapat indult el a selejtezőkön, köztük a magyar válogatottal, amely az 1986 utáni időszak egyik legérdekesebb sorozatát produkálta. Csank János válogatottja volt Mexikó után az első (és a mai napig az utolsó), amely továbbjutott a csoportjából. Nem voltak erősek az ellenfelek, a csapat hozta a kötelezőket, és az utolsó fordulóban, Finnországban egy egészen hihetetlen gólnak köszönhetően a második helyen végzett Norvégia mögött. A finnektől úgy vettünk el négy pontot, hogy egyetlen gólt sem szereztünk ellenük, (Orosz Ferencet szokás gólszerzőnek jelölni a budapesti meccsen, mert a gólvonal előtt egy centivel beleért Sammy Hyypia óngólba tartó fejesébe), mégis pótselejtezőt játszhattunk a horvátoktól már különvált jugoszláv válogatottal. A magyar válogatottat az utóbbi években ért számtalan pofon közül talán a hazai 1-7 fáj a legjobban, az összesítésben 12-1-el elbukott pótselejtezőn a helyére került a magyar futball. Az Üllői úton lejátszott selejtező szürreális élményéhez tökéletesen illett a kapitány nyilatkozata, aki a szünetben (0-5-nél) arra a kérdésre, hogy mit fog mondani a játékosainak, így felelt: „Azt biztosan nem, hogy így tovább.”

A vb-csoportkör utolsó fordulójában Brazília kikapott ugyan Norvégiától, de első helyen továbbment, ahogy az olaszok és a franciák is, bár a házigazda a zárókörben nem számíthatott Zinedine Zidane-ra, aki megtaposott egy szaúdi elleni ellenfelet. A franciák mögött a látványos, jó focit játszó dánok mentek tovább.

A D csoportban Spanyolország nem tudott kibújni a bőréből: újra kiváló csapattal jöttek, és megint gyorsan hazamentek, ezúttal Zubizarreta hibája miatt, aki a Nigéria elleni meccsen paskolta saját kapujába a labdát (az afrikaiak győztes gólja emiatt kevesebb szót kap, pedig rászolgálna). A spanyolokat kétszeresen is Nigéria ejtette ki, mert az utolsó körben hiába verték meg nagyon Bulgáriát (6-1), az afrikaiak lefeküdtek Paraguaynak, ezzel őket vitték tovább.

Hollandia és Mexikó mögött Belgium veretlenül esett ki, az F csoportban pedig Németország és Jugoszlávia továbbjutása mellett lejátszották az egyéb szempontok miatt pikáns Irán-Egyesült Államok mérkőzést (2-1). Anglia ugyan megint kikapott Romániától, de a keletiek mögött továbbment, Argentína pedig Horvátországot vitte magával az utolsó csoportból, ahol bemutatkozott, és mindenki kedvencévé vált Jamaica is.

A nyolcaddöntőkben a házigazda csak nagy nehezen, Aranygóllal gyűrte le a szívósan védekező Paraguayt, Brazília könnyedén lépte le Chilét (4-1), Dánia pedig a két Laudrup vezetésével az olimpiai bajnok Nigériát szedte szét. A futballvébék történetének egyik legunalmasabb meccsén Horvátország 1-0-ra győzte le Romániát, Németország Mexikót, Hollandia Jugoszláviát verte ki egyaránt 2-1-gyel.

A nyolcaddöntők legdurvább párosítása az egymást forrón gyűlölő Argentína és Anglia meccse volt, amit David Beckham döntött el, de nem úgy, ahogy várták tőle. Az angol szélsőt törlesztésért kiállították - a földön fekve ostoba módon odarúgott Diego Simeonénak -, csapata 10 emberrel még kihúzta a büntetőkig, de ott a hagyományoknak megfelelően kiesett. A torna után inkább Beckham átkozása volt a téma, mint a csodálatos góllal bemutatkozó, 18 éves Michael Owen.

A franciák távolról sem meggyőzően, de büntetőkkel kiejtették Olaszországot a negyeddöntőben, Brazília pedig csak nagy csatában, 3-2-re tudta legyőzni a kiváló dán csapatot a vébé legjobb meccsen.

Horvátország a torna egyik legnagyobb meglepetését okozva 3-0-ra gázolta le az öregecske németeket, Hollandia pedig egy rengeteg alattomos faultot hozó meccsen, Dennis Bergkamp emlékezetes góljával kiejtette Argentínát.

Az első elődöntőben Patrick Kluivert hiába egyenlített a hajrában Brazília ellen, büntetőkkel a dél-amerikaiak jutottak a döntőbe. Franciaország valószínűtlen hőse Lilian Thuram lett, aki korábban még nem szerzett gólt a válogatottban, de a hibájából esett Suker-gól után az ő duplájával fordítottak a házigazdák, és bejutottak a döntőbe. Először játszott döntőt a címvédő és a vendéglátó válogatott.

A döntő nem hozott nagy csatát, Franciaország a világ legjobb játékosának elképesztő játékával tulajdonképpen simán nyerte meg a döntőt: Zidane (neve jelentése: tehetséggel bőségesen felruházott) az év végén nem véletlenül tarolt az Aranylabda-szavazáson. Két fejesgólja után Emanuel Petit is betalált, a 3-0-s győzelemhez viszont az is kellett hogy a brazilok legjobbja, Ronaldo (máig nem tisztázott rosszullét miatt) szinte csak lézengjen a pályán.

Franciaország a hetedik vb-győztes ország lett, 1978 óta az első, amely hazai pályán nyert. A bronzérmet az újoncként négybe jutó Horvátország szerezte meg Hollandia legyőzésével, és a gólkirályt is ők adták: Davor Suker 6 góllal nyert.

(Borítókép:  Getty Images Hungary  / Index)