A második labdarúgó-világbajnokságra 8 városban építettek új stadionokat, Olaszország nagyon meg akarta mutatni a világnak, egyébként is kiváló csapata minden segítséget megkapott ahhoz, hogy világbajnoki címet szerezzen.
Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014
A Benito Mussolini vezette Olaszország világbajnoki címe 1934-ben kőbe volt vésve, a házigazdának egyébként is fantasztikus csapata volt, de a fasiszta vezetés semmit nem bízott a véletlenre. A tornába beleölt iszonyatos pénzek, az infrastruktúra, a közlekedés – állítólag még azt is elérték, hogy a vonatok menetrend szerint közlekedjenek – és persze a stadionok (8 városban építettek új létesítményeket) fejlesztéséért cserébe Mussolini azt várta, hogy Olaszország nagyszerűségének hírétől legyen hangos az egész világ: a vébégyőzelmen kívül minden más kudarcnak számított volna.
Az uruguayi tornához képest annyiból világbajnokibb volt a mezőny, hogy selejtezőket rendeztek a 16 vb-helyért, és érkezett csapat Afrikából is (Egyiptom), és összesen három amerikai csapat is elindult. A brazilok és az argentinok – jogosan tartva attól, hogy az európai országok elcsábítják legjobb játékosaikat – szándékosan gyenge csapatot küldtek Olaszországba.
A házigazda mellett komoly esélyesnek számított az osztrákok aranycsapata, a Hugo Meisl vezette Wundermanschaft, a csehek korszakos csapata, és a magyar válogatott. A vébék történetében először és utoljára nem vett részt a címvédő, Uruguay megsértődött az európaiakra, amiért bojkottálták a centenáriumi ünnepségen rendezett tornát.
A világbajnokságot egyenes kieséses rendszerben bonyolították le, a legjobb 8 közé mindegyik párból az esélyesek jutottak. A gyenge amerikai csapatok mind mentek haza, a negyeddöntőbe kizárólag európai csapatok jutottak. A magyarok visszavágtak Egyiptomnak a 24-es olimpián kapott óriási pofonért, de a 8 között a torna legjobb csapatával, az osztrákokkal találkoztak. Az ideges, rengeteg szabálytalanságot hozó meccsen 2-1-re kikaptunk, amit a csapat tagjai a részrehajló játékvezetésnek tulajdonítottak.
Olaszország hasonlóan botrányos körülmények között gyűrte le Spanyolországot, a vb-k történetének első újrajátszásában komoly szerepet játszottak a spanyoloktól elvett gólok, fordított ítéletek. A spanyol játékosok azt mondták, egyszerűen nem engedték őket nyerni.
Az elődöntőben az olaszok annyira tartottak az osztrákoktól, hogy Mussolini gyorsan csináltatott egy kupát, hogy ha esetleg kiesnének, legyen mit átadnia az olasz válogatottnak. A négy nap alatt három meccset játszó hazaiak végül Guaita góljával megnyerték a sáros talajon lejátszott meccset, de az elődöntő hőse nem az argentin származású játékos, hanem egy másik betelepülő, Monti volt, aki levette a pályáról az osztrákok Puskás Öcsijét, Matthias Sindelart. A másik ágról a Németországot legyűrő csehek mentek be a döntőbe.
A 30-as években csak Dunai Iskolának nevezett rövidpasszos, technikás játék (az osztrákok és a magyarok is hasonló stílusban futballoztak) miatt a csehek egyáltalán nem tűntek esélytelennek, és a későbbi gólkirály, Oldrich Nejedly passzából Puc megszerezte a vezetést, amikor már csak 14 perc volt hátra a döntőből. Két perccel később Svoboda óriási kapufát lőtt, a 81. percben mégis az olaszok egyenlítettek, majd a hosszabbításban a zseniális Vittorio Pozzo húzásainak köszönhetően Schiaviano megszerezte Olaszország vb-győzelmet érő gólját.
A játékvezetők, ha nem is olyan markánsan, mint a spanyolok ellen, azért megtolták az olaszok szekerét a döntőben is, hiszen a győztes gólpasszt jegyző Giuseppe Meazzát elfelejtették kiállítani, amikor ököllel megütötte ellenfelét.
Szó sem volt arról, hogy az olasz válogatott saját erejéből nem lehetett volna képes megnyerni a világbajnokságot, hiszen korszakos egyéniségek játszottak a csapatban (nem is beszélve a szövetségi kapitány Pozzóról), de a fasiszta politikai ideológiába nem fért bele a szimpatikus vesztes szerepe, különösen azután, hogy a vb-rendezés kis híján államcsődbe vitte Olaszországot.
Ahogy Uruguayban az első, úgy a második világbajnokságon is tolták a házigazdát, és ez a szokás megmaradt egészen a legújabb kori tornákig, nem véletlen, hogy a vb-k egyharmadát a házigazda csapatok nyerték.
(Borítókép: Getty Images Hungary / Index)